Első lépések a cukrászat felé

50 éve a cukrászatban

Ön mit tenne meg egy kis édességért? Netán cukrásznak állna, ahogy Gara Gyula tette 50 évvel ezelőtt? Bizony már fél évszázada annak, hogy Gara Gyula kisütötte első süteményét és lassan 22 éve annak is, hogy megnyitotta a Gara Cukrászdát. De hogy is kötött ki Gara úr a cukrászüzemben? Megtudhatja magától a mestercukrásztól.

Hogyan lett cukrász?

Nagyon egyszerű történet. 1945-ben születtem, 8-an voltunk testvérek ebből 7 fiú és egy lány. Akkoriban nagyon kevés édesség volt és mindenképp olyan szakmát akartam keresni, ahol könnyen édességhez juthatok. Ahogy nagyobbacska lettem, pályaválasztás előtti időszakban, tulajdonképpen az édességhiány miatt határoztam úgy, hogy cukrász leszek, hiszen ha a cukrász nem ehet édességet, akkor senki más. Ennek ellenére szüleim beírattak a Tóth Árpád Gimnáziumba. Az első nap egyedül indultam el az iskolába, de másfelé vettem az irányt, cukrásztanulónak jelentkeztem. Amikor meglátták milyen vézna gyerek vagyok, megkértek, hogy édesanyámmal együtt jöjjek vissza, mert úgy vélték hogy nem fogom bírni ezt a fizikai munkát, ezért beszélni akartak vele. Akkor én még nem tudtam, hogy ez valóban fizikai munkát igényel. Keservesen, de visszamentem édesanyámmal, aki végül meggyőzte őket és felvettek cukrásztanulónak. Eleinte próbaidőre, majd véglegesen.

A szüleim végül örültek neki, hogy egy olyan szakmát választottam, amely az életben hosszú távon megbecsült lehet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 50 éve ebben a szakmában vagyok.

Hol tanulta ki a mestercukrászatot?

Olyan szerencsés helyzetben voltam hogy a Kapualj Cukrászdába kerültem. Az Unió és Aranybika között volt az üzem is, amely nagyon szűkös volt, mindössze két asztal volt felállítva egymással szemben. Mivel öten dolgoztunk egy ilyen kis helyen, rá voltam kényszerülve arra, hogy mindent lássak, és ez nagy előny volt, mert mire egy éves cukrásztanulói pályafutásomat befejeztem, többet tudtam a cukrászatról mint a harmadéves tanulók.

Állandó dicséretet kaptam. Olyan cukrászoktól tanultam, akik már a nyugdíj előtt álltak, így amilyen feladatot lehetett azt átadták. Ezzel nem csak én tanultam, hanem az ő munkájukat is megkönnyítettem.

Hogy teltek az iskolásévek, milyen versenyeken vett részt?

Mire harmadéves lettem már több versenyen is részt vettem. Nem emlékszem, hogy valaha is másodiknál rosszabb helyezést értem volna el. Szinte mindig elől végeztem és ezt annak köszönhettem, hogy egy olyan helyen dolgoztam, ahol mindent megtanultam.

Több országos versenyt is rendeztek. A legeredményesebb díjam az egyik országos megmérettetésen egy második helyezés volt. Utólag tudom, hogy ez milyen sokat jelentett, hiszen Kopcsák Lajos mögött voltam második, aki ma Magyarország legismertebb cukrásza.

Ezek a versenyek számomra leginkább felkészítő jellegűek voltak. Én sose tartottam magam versenytípusú cukrásznak, nem a versenyen való részvétel volt számomra az első és ez most is így van. Egy egy verseny heteket, hónapokat vett igénybe, de nekem és a feleségemnek a mindennapi munkával kellett foglalkoznunk.

Melyik díjára a legbüszkébb?

Tagja vagyok a Magyar Cukrászok Országos elnökségének és elnöke a Hajdú-Bihar megyei Cukrász szekciónak. Felvettek a "Nemzeti Cukrászművészek Értékőrző Testületének" soraiba is. Személyes elismeréseim közé tartoznak: - Mestercukrász cím- Venesz József díj- Dobos C. József díj- Aranyhabverő díj- Kézműves díj- Mecénás díj- "Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség JURY tagja" megtisztelő cím. Ezeken kívül pedig a Mestervizsga Bizottság Elnöke vagyok, Aranykoszorús Mester és az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend tagja.

Mikor határozta el hogy cukrászdát nyit?

1980-as években a Naplóban megjelent egy hirdetés, mely szerint a Kálvin Téri udvarház kiépítését megkezdik és olyan jelentkezőket várnak, akik cukrászdát, kozmetikát, teázót nyitnának. Úgy döntöttünk, hogy megvesszük az egyik üzletet. Bíztam benne, hogy a cukrászdára fordított költségek idővel visszatérülnek. Ez így is lett, és nyitás után 6 évvel bővíteni kellett az üzletet.



Mi volt a legnehezebb lépés a cukrászda megnyitásakor?

Igazán túl sok nehézséget nem okozott a nyitás, hiszen mindent előre megterveztünk. Az okozhatott volna fejtörést, ha nem lett volna megfelelő szakember az új cukrászdában. Viszont abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Minőségi Cukrászdában, -ahol abban az időben dolgoztam-, olyan kollégákkal sütöttünk együtt, akikkel nagyon jó viszony alakult ki. Közösen határoztunk úgy, hogy együtt jövünk át a Kálvin térre, a Gara Cukrászdába. A nyitás előtt két napunk volt arra, hogy minden felszerelést és gépet átpakoljunk, ami a miénk volt. Hétfőn már az új helyen fogadtuk a vendégeket.

Mit jelent önnek cukrásznak lenni?

Lehetne nagy szavakat használni, de mivel ez töltötte ki életem nagy részét, ezért el se tudnám képzelni, hogy mással foglalkozzak. Ezt tanultam és ezt akartam tanulni. De van még egy szakma, amit szívesen kipróbálnék. Ez az asztalos szakma, ahol szintén a két kezem munkájából, nyers anyag felhasználásával készíthetném a bútorokat.

Mit szeret legjobban ebben a szakmában?

Azt, hogy amit készítünk jó hatással van a vendégre. Kellemes, jó közérzete lesz tőle, ha bejön a cukrászdába, vagy megeszik egy süteményt. Valamint lehetőséget ad a kibontakozásra, kreativitásra. Szeretem a precízséget, ezért fontos, hogy látványos legyen amit készítek, hogy a vendégek első látásra megkívánják. A vendég elégedettsége elengedhetetlen számomra. Ha jót csinálunk és a vendég jó érzéssel megy el tőlünk, annál jobb nincs is.

Van e példaképe?

A cukrásztanuló időszakból Sípos Árpád, az ottani cukrászüzem vezetőjének a fia, aki kimondottan szép termékeket készített. A kézügyességet igénylő munkákat tőle tanultam. Ő volt az az ember, aki nem csak engem, hanem a többi tanulót is a szárnya alá vette és próbált tanítani. Neki az volt az érdeke, hogy minél többet átadjon a tudásából.

A másik kollégám, akit példaképemnek tartok az Nagy József. Ő az a típusú cukrász volt, aki állandóan robotolt. Én ennek a két cukrásznak vagyok a keveréke. Minőségi szinten, mindennapos munkát végzek.

Remélem a kedves olvasó is megkóstolta már valamelyik Gara süteményt.